Eszter és Attila igazi nagy lovasok. Gyakorlatilag a lovardában élik az életüket, a ló számukra olyan természetes társ, mint amilyen valaha az őseinknek volt. Messziről látszik, hogy érzik a lovak minden rezdülését, hogy együtt gondolkodnak a lovakkal, hogy számukra a széna, a szalma illata, a természetes közeg. Az esküvőjüket is valami hasonló módon szerették volna megrendezni, amibe bele vannak szőve a lovak is. Csak kültéri szertartásról lehetett szó, hiszen a lovat, pláne lovakat nem lehet bevinni a házasságkötő terembe. Egy szépen karbantartott, gondozott istálló kiváló helyszín az esküvői fotózás részére, szinte nem lehet betelni a szebbnél szebb hátterekkel, a fotogén beállításokkal. Nem is nagyon kell semmit beállítani, minden önmagában is szép. Eszter nem fehér menyasszonyi ruhát vett fel, hanem a széna, szalma színárnyalataihoz hasonló, abroncs nélküli ruhát. Így lovas képeket is tudtunk készíteni, hiszen abroncsban nem tudott volna lovagolni, még a középkorban divatos női nyeregben sem. Attila ruhája sem a szokványos sötét szürke, esetleg fekete öltöny volt, sokkal jobban hasonlított egy száz évvel ezelőtt játszódó film dzsentri főszereplőjéhez. Természetesen vele is készültek lovas fotók.
